A podcasting az elmúlt két évtizedben egyre népszerűbb médiummá vált, de kevesen ismerik a kezdetek történetét. Bár már egy korábbi cikkünk foglalkozott az eredettörténettel, de most ennek a történetnek egy kisebb szeletét bontjuk ki jobban, a legeslegesleges-legelső podcast adás történetét.
A legtöbben azt hiszik, hogy Chris Lydon Open Source podcastje volt az első, de valójában az első podcast 900 nappal korábban, 2001. január 20-án indult. A történet egy New York-i hotelszobában kezdődik, ahol Dave Winer találkozott Adam Curryvel, az MTV egykori VJ-jével, aki akkoriban Belgiumban élt. Currynek volt egy ötlete, amelyet meg akart osztani Winerrel a digitális hangfájlok terjesztésére szolgáló blogtechnológia alkalmazásáról. Még Winer RSS-kódjának egy részét is átírta, hogy támogassa a szöveg helyett hanganyag terjesztését, amit audioblogolásnak nevezett el.
Winer a blogolás egyik korai úttörője volt, és ő alkotta meg az RSS-t, azt a technológiát, amely a blogok infrastruktúrájának és terjesztési technológiájának nagy részét megalapozta. Winer hitt abban, hogy a rendszereket nyitottá, demokratikussá és könnyen hozzáférhetővé kell tenni, szemben az uralkodó tendenciával, amely az interneten található anyagokat a lehető legjobban védetté, ellenőrzötté és kommercializálttá akarta tenni. Winer lehetővé tette az internetes tartalmakra való feliratkozást, hogy a felhasználók a követni kívánt oldalakról „feedként” kaphassanak információkat és naprakész híreket. Curry ezt a technológiát akarta felhasználni a digitális hangfájlok terjesztésére, és úgy gondolta, hogy ez forradalmasítani fogja a rádiózást, az audiogyártást vagy a megosztott audiotartalom bármilyen formáját. Curry szenvedélyesen érvelt az ötletben rejlő lehetőségek mellett, de Winer nem értette.
Nem sokkal a találkozó előtt Curry közzétett egy gondolatmenetet „Az utolsó mérföld” címmel. A cikk szerint az otthoni „mindig bekapcsolt” kábelmodemek lehetőséget kínálnak arra, hogy újragondoljuk a szöveghez vagy akár a képekhez képest hatalmas méretű hangfájlok terjesztésének módját. Abban az időben az interneten a hang- és videomédia esetében az úgynevezett „kattints és várakozz” problémája állt fenn. A meghallgatáshoz kattintani kellett, majd várni, gyakran hosszú ideig, míg a ma nevetségesen kicsinek tűnő audiofile-ok letöltődtek. A kritikus pont a lánc utolsó láncszeme, a felhasználó otthonához vezető internetkapcsolat, azaz az utolsó pár méter volt. Curry szerint azonban a „mindig oiline” kábelmodemet nem használták álladóan. Éjszaka például nagyrészt kihasználatlanul állt. Mi lenne, ha megtalálnánk a módját, hogy ezt a leállási időt nagyobb fájlok letöltésére használjuk, hogy reggelre készen álljanak a meghallgatásra? – tette fel a kérdést magának. Curry szerint az RSS volt a tökéletes módszer erre. Mindössze néhány változtatásra volt szükség a kódban, hogy a szöveges fájlok helyett audiófájlokra lehessen használni.
Bár Winer nem igazán értette, hogy Curry miről beszél, úgy döntött, hogy megpróbálja. 2001 januárjában Dave befejezte az RSS kódjának módosítását, hogy lehetővé tegye a hangfile-ok használatát, ahogyan azt Adam felvázolta neki. Hogy kipróbálja, létrehozta az első podcast feedet.
A feed 2001. január 20-án indult el: amikor George W. Bush lett az Egyesült Államok elnöke. A feed egyetlen elemet tartalmazott: a Grateful Dead „US Blues” című dalát. Winer idővel néhány más Grateful Dead-dal is feltöltött a feedre.
Megszületett a podcasting, de néhány évbe telt, mire elterjedt. 2003-ban Curry és Winer együtt kezdett dolgozni a podcasting népszerűsítésén, és Curry elindította a Daily Source Code-ot, amely hamarosan az egyik legnépszerűbb podcast lett. A „podcasting” kifejezést ez idő tájt alkották meg, az „iPod” és a „broadcasting” szavak kombinálásával, mivel akkoriban az iPodok voltak a legnépszerűbb hordozható médialejátszók. A podcasting népszerűsége gyorsan növekedett, és 2005-re már mainstream médiummá vált.
