Az amazóniai esőerdők gyors erdőirtása miatt bekövetkező hőmérséklet- és csapadékváltozásoknak olyan földrajzilag messzire nyúló hatásai is lehetnek, mint a Tibeti-fennsík és az Antarktisz.
Az amazóniai esőerdők gyors erdőirtása hatással lehet a 15 000 kilométerre lévő Tibeti-fennsík hőmérsékletére és csapadékmennyiségére. Saini Yang, a kínai Pekingi Normál Egyetem munkatársa és kollégái 1979 és 2019 közötti globális klimatológiai adatokat elemeztek, hogy azonosítsák a hőmérséklet és a csapadék összefüggéseit az Amazonas esőerdő és más területek között. Az ilyen kapcsolatokat „telekapcsolatoknak” nevezik.
Különösen az Amazonas esőerdőre összpontosítottak, mivel az jelentős szén-dioxid-nyelőként és éghajlati „egyensúlyi pontként” jelentős, amely a felmelegedés és az ember által okozott erdőirtás bizonyos küszöbértékén túl az erdők szavannává válását eredményezheti.
A kutatók megállapították, hogy 1979 óta az Amazonas meleg hőmérséklete korrelált a Tibeti-fennsík és a nyugat-antarktiszi jégtakaró feletti meleg hőmérséklettel; az Amazonasban a több csapadék az említett régiók kevesebb csapadékával járt együtt.
Az Amazonas és az említett távoli területek közötti régiók hőmérséklet-változásainak elemzésével azt is nyomon tudták követni, hogy az energia vagy az olyan anyagok, mint például az erdőtüzek során felszabaduló hamuban levő feketeszén milyen úton terjedhetnek a légkörben. Elemzésük azt mutatta, hogy az útvonal a különböző jövőbeli felmelegedési forgatókönyvek mellett is következetes maradt.
A nyugat-antarktiszi jégtakaró összeomlásának forgatókönyve ismert fordulópont, ám a Tibeti-fennsík hóolvadása nem, de a régió gyorsabban melegszik, mint a Föld többi része, és az ottani hó és jégtakaró változásai következményekkel járhatnak az ökoszisztémákra és a hóolvadástól függő több milliárd ember vízellátására – mondja Yang.
Victor Brovkin, a németországi Max Planck Meteorológiai Intézet munkatársa szerint a “távoli kapcsolatok” érdekes felfedezésnek számítanak, de kételkedik abban, hogy az Amazonas vidékén tapasztalható változékonyság okozza a máshol bekövetkező változásokat. Szerinte az Amazonas túl kicsi terület ahhoz, hogy felülmúlja a trópusi óceánok hatását, és a kutatók nem mutattak be olyan fizikai mechanizmust, amely megmagyarázná az esetleges hatást.
Jonathan Donges, a németországi Potsdami Éghajlatváltozási Kutatóintézet munkatársa szerint azonban ha az Amazonas valóban hatással van ezekre a régiókra, az azt jelentheti, hogy nagyobb a kockázata annak, hogy az amazóniai fordulóponthoz hasonló hatás máshol is megjelenik. „Ez egy újabb potenciális dominó, amely eldőlhet”.
