Keveset hallunk a degrowth elnevezésű gazdasági irányzatról, pedig ez a modell segíthet elérni a fenntartható célokat és még élhetőbbé is teszi a környezetünket.

A világgazdaság a növekedés köré épül, vagyis arra az elképzelésre, hogy a cégeknek, iparágaknak és nemzeteknek minden évben növelniük kell a termelést, függetlenül attól, hogy szükség van-e rá. Ez a dinamika hajtja az éghajlatváltozást és az ökológiai összeomlást. A magas jövedelmű gazdaságok, valamint az azokat uraló vállalatok és gazdag rétegek a fő felelősek ezért a problémáért, mivel általában rájuk jellemző, hogy fenntarthatatlan mértékben fogyasztanak energiát és anyagokat.

Ugyanakkor számos iparosodott ország most a COVID-19 világjárvány, Oroszország ukrajnai inváziója, az erőforrások szűkössége és a stagnáló termelékenység okozta gazdasági megrázkódtatások miatt küzd a gazdaság növekedésével. A kormányok nehéz helyzettel néznek szemben. A növekedés ösztönzésére tett kísérleteik ütköznek az emberi jólét javítására és a környezeti károk csökkentésére irányuló célkitűzésekkel.

Ezért a korábbi klasszikus közgazdasági megközelítés helyett az ökológiai közgazdaságtan kutatói más megközelítést sürgetnek: ez a degrowth. Ennek értelmében a gazdagabb országok gazdaságainak fel kellene hagyniuk a bruttó hazai termék (GDP) növekedésével, mint céllal, az energia- és anyagfelhasználás csökkentése érdekében csökkenteniük kellene a pusztító és szükségtelen termelési formákat, és a gazdasági tevékenységet az emberi szükségletek és jólét biztosítása köré kellene összpontosítaniuk.  Ez a megközelítés, amely az elmúlt években egyre nagyobb teret nyert, mivel lehetővé teheti a gyors szén-dioxid-mentesítést és megállíthatja az ökológiai összeomlást, miközben javítja a társadalmi jólét megvalósításában kitűzött eredményeket. Ez energiát és anyagokat szabadít fel az alacsony és közepes jövedelmű országok számára, ahol a fejlődéshez még szükség lehet a növekedésre. A degrowth célzott stratégia a gazdaságok stabilizálására és a társadalmi és ökológiai célok elérésére, ellentétben a recesszióval, amely kaotikus és társadalmilag destabilizáló, és akkor következik be, amikor a növekedésfüggő gazdaságok nem növekednek.

Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) és a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudományos-politikai platform (IPBES) idei jelentései azt sugallják, hogy a degrowth gazdaságpolitikát figyelembe kell venni az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése elleni küzdelemben. Például ilyen gazdaságpolitikai döntések lehet:

A kevésbé szükséges termelés csökkentése. Ez olyan pusztító ágazatok visszaszorítását jelenti, mint a fosszilis tüzelőanyagok, a tömegtermelésben előállított hús- és tejtermékek, a gyors divat (fast fashion), a reklám/marketing ipar jelenlegi irányzatai, az autók és a repülés, beleértve a magánrepülőket is. Ugyanakkor véget kell vetni a termékek tervezett elavulásának, meg kell hosszabbítani az élettartamukat, és csökkenteni kell a gazdagok vásárlóerejét.

A közszolgáltatások javítása. Biztosítani kell a magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz, lakhatáshoz, közlekedéshez, internethez, megújuló energiához és tápláló élelmiszerekhez való egyetemes hozzáférést. Az egyetemes közszolgáltatások erős társadalmi eredményeket érhetnek el magas szintű erőforrás-felhasználás nélkül.

Zöld munkahelyekre vonatkozó garancia bevezetése. Ez olyan sürgős szociális és ökológiai célok érdekében képezné és mozgósítaná a munkaerőt, mint a megújuló energiaforrások telepítése, az épületek szigetelése, az ökoszisztémák regenerálása és a szociális ellátás javítása. Egy ilyen típusú program véget vetne a munkanélküliségnek, és biztosítaná a hanyatló iparágakban vagy „leáldozó ágazatokban” – például a fosszilis tüzelőanyagoktól függő ágazatokban – dolgozó munkavállalók igazságos átmenetét. Ez párosulhatna egy általános jövedelempolitikával.

A munkaidő csökkentése. Ezt a nyugdíjkorhatár csökkentésével, a részmunkaidős foglalkoztatás ösztönzésével vagy a négynapos munkahét bevezetésével lehetne elérni. Ezek az intézkedések csökkentenék a szén-dioxid-kibocsátást, és felszabadítanák az embereket, hogy részt vehessenek a gondozásban és más jólétet javító tevékenységekben. Emellett stabilizálnák a foglalkoztatást, mivel a kevésbé szükséges termelés csökkenne.

A fenntartható fejlődés lehetővé tétele. Ehhez szükség van az alacsony és közepes jövedelmű országok igazságtalan és kifizethetetlen adósságainak elengedésére, a nemzetközi kereskedelemben az egyenlőtlen csere visszaszorítására és a termelési kapacitásnak a társadalmi célok elérésére való átirányításához szükséges feltételek megteremtésére.

Ezek a modellek azonban jellemzően adott országra országra összpontosítanak, és hátrányuk, hogy nem veszik figyelembe a határokon átnyúló dinamikát, például a tőke és a valuta mozgását. Ha például a piacokat megijeszti az egyik ország alacsony növekedése, egyes vállalatok a tengerentúlra helyezhetik át tőkéjüket, ami kedvezőtlenül hathat az eredeti ország valutájára és növelheti a hitelfelvételi költségeket. Az ehhez hasonló körülmények súlyos pénzügyi problémákat okoztak Argentína számára 2001-ben és Görögország számára 2010-ben. A tőkemozgások szigorúbb határellenőrzésére irányuló nemzetközi együttműködést meg kell fontolni, és elemezni kell a hatásokat.

A Nature magazinban közölt írás mindezt hosszabban is taglalja, de a legfontosabb megállapítása, hogy a célok eléréséhez a kormányzati szintű fellépés kulcsfontosságú. Ez azért kihívás, mert a hatalmon lévők ideológiája a neoklasszikus közgazdaságtan főáramában gyökerezik, és általában csak korlátozottan érintkeznek olyan kutatókkal, akik más szemszögből vizsgálják a közgazdaságtant. Politikai térre lesz szükség az alternatívák megvitatásához és megértéséhez, valamint a politikai válaszok kidolgozásához. Az ezzel foglalkozó fórumok közé tartozik a Wellbeing Economy Alliance, az ausztriai Growth in Transition mozgalom, az Európai Parlament növekedést követő konferencia kezdeményezése és az Egyesült Királyságban a növekedés korlátaival foglalkozó All-Party Parliamentary Group.

Ezen felül erős társadalmi mozgalmakra van szükség. A decentralizált, kisléptékű és közvetlen döntéshozatali formák, mint például a polgári gyűlések, segítenének hangsúlyosabbá tenni a közösségek elképzeléseit a méltányosabb gazdaságról. Annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy hogyan lehet növekedés nélkül boldogulni, a kutatók tömeges mozgósítására lesz szükség minden tudományágban, beleértve a nyitott közgazdászokat, társadalom- és politikatudósokat, modellezőket és statisztikusokat. A degrowth és az ökológiai közgazdaságtan kutatásának több finanszírozásra van szüksége, hogy növelni lehessen a szükséges kérdések megválaszolásához elérhető kapacitást nagyságát. A témának pedig nagyobb figyelmet kell kapnia a főbb gazdasági, környezetvédelmi és éghajlati fórumokon, például az ENSZ-konferenciákon.

Kiemelt Kép: Andre Taissin