A világ halott zónáinak 94 százaléka olyan régiókban található, ahol az évszázad végére legalább 2 Celsius-fokos felmelegedés várható, erre hívja fel a figyelem a Smithsonian Trópusi Kutatóintézet és a Smithsonian Környezetkutató Központ új jelentése, amelyet a Global Change Biology című folyóiratban november 10-én tettek közzé. A tanulmány szerint a melegebb vizek – más klímaváltozási tényezőkkel együtt – veszélyes elegyet alkotnak, amely kiterjesztheti az úgynevezett halott zónákat.
A halott zónák olyan vizekben alakulnak ki, ahol az oxigénszint túl alacsony szintre csökken ahhoz, hogy a halak, rákok vagy más állatok túlélhessék. A mélyebb vizekben a halott zónák akár hónapokig is fennmaradhatnak, mint például a Chesapeake-öbölben minden nyáron kialakuló terület. A sekély vizekben éjszaka átmeneti halott zónák jöhetnek létre. A Mexikói-öbölben és a Balti-tengerben a legnagyobb halott zónák több mint 51000 négyzetkilométer területet is boríthatnak a tengerfenéken. A halott zónák száma világszerte exponenciálisan növekszik, az 1960-as évek óta minden évtizedben megduplázódik.
Ezen területek „Világszerte nagy hatással vannak a part menti övezetek életére” – mondta Keryn Gedan, a Smithsonian Környezetkutató Központ és a Marylandi Egyetem társszerzője, tengerökológus. „Sok ember él a tengerparton, és egyre több halpusztulást és káros algavirágzást tapasztalnak. Ezek a halott zónák olyan hatásai, amelyek befolyásolják az életünket”.
A fő bűnös hatalmas algavirágzások, amelyek oxigént vonnak el a vízből, amikor lélegeznek vagy lebomlanak. Az algavirágzások a tápanyagok, például a nitrogén és a foszfor túlzott jelenléte miatt alakulnak ki. Az éghajlatváltozás ráadásul súlyosbíthatja a problémát.
A melegebb vizek kevesebb oxigént tartalmaznak – magyarázzák a szerzők a tanulmányban -, így könnyebben alakulhatnak ki halott zónák. A hőmérséklet emelkedésével az olyan állatoknak, mint a rákok, halak és osztrigák, még több oxigénre van szükségük, amit az óceán kevésbé tud biztosítani.
„Tanulmányunk az első, amely több mint egy tucatnyi közvetlen és közvetett hatást vesz figyelembe az éghajlatváltozásnak a halott zónákra gyakorolt hatásairól, és azt sugallja, hogy eddig alábecsültük az éghajlatváltozás hozzájárulását a zónák növekvő problémájához és a tengeri élővilágra gyakorolt hatásaihoz” – mondta Andrew Altieri, a tanulmány vezető szerzője, a Smithsonian Trópusi Kutatóintézet ökológusa.
Altieri és Gedan a világ több mint 400 halott zónáját tartalmazó adatbázisát vizsgálta meg, majd az egyes régiókban várható éves hőmérsékleti anomáliák térképével vették össze őket. Egy középutas forgatókönyv szerint a halott zónák 94 százaléka olyan területeken található, ahol 2099-re várhatóan 2 Celsius-fokos vagy annál nagyobb felmelegedés várható. Ezután alapos szakirodalmi áttekintést végeztek, számos területről származó információkat szintetizálva, hogy megjósolják, hogyan hathatnak együttesen az éghajlatváltozás különböző hatásai a holtágakra.
Amellett, hogy a víz nehezebben tartja meg az oxigént, az emelkedő hőmérséklet gátolja az óceánok keveredését, ami kordában tarthatja a halott zónákat. Ugyanis a fenékhez közeli halott zónák megszűnnek, ha a felszínről érkező, oxigéndús víz lesüllyed, és friss oxigént juttat a felszínről a tengerfenékre. De mivel a melegebb víz a felszín közelében marad, ez az életet adó körforgás megáll.
A hőmérsékleten kívül más tényezők is szerepet játszanak. A tengerszint emelkedése az öblök és torkolatok kiterjedéséhez vezet, ami növeli az alacsony oxigénszintre érzékeny víz teljes mennyiségét. Ugyanez a vízszintemelkedés a vizes élőhelyeket is elpusztíthatja. A vizes élőhelyek az egyik legjobb védelmet jelentik a halott zónák ellen, mivel kiszűrik a túlzott tápanyagszennyezést, amely a hatalmas algavirágzásokat táplálja.
Az óceáni áramlatok változása tovább növelheti a halott zónák kiterjedését, mivel még több oxigénhiányos vízzel árasztja el őket. Ez már most is zajlik a Szent Lőrinc torkolatban, ahol az Észak-Kanadából érkező hideg, oxigénben gazdag vizek visszaszorultak, és helyüket az Atlanti-óceán középső részéből érkező melegebb, oxigénszegény vizek váltják fel.
Altieri és Gedan az emelkedő hőmérséklet csupán egy lehetséges pozitív hatását tárta fel a sok negatív mellett: Mivel a magasabb hőmérséklet hatására az állatok anyagcseréje megugrik, az apró rákfélék, például a kopárfejűek és más zooplanktonok felfalhatják a halott zónákat létrehozó algavirágzásért felelős szervezeteket. „Látunk olyan eseteket, amikor az algavirágzás kisebb a melegebb években, mert az azt fogyasztó állatok jobban képesek kordában tartani az algákat” – mondta Gedan. Hozzátette azonban, hogy nem világos, hogy ez milyen kölcsönhatásban lesz az általuk tapasztalt egyéb klímaváltozási hatásokkal.
(VIA: si.edu)
Kiemelt kép: si.edu
